Egy Szputnyik pályára állításához kitartásra, bátorságra és hitre, de legfőképpen élénk képzelőerőre van szükség, hogy a vintage, a különleges, egyedi ruhákra már a Budapesten élő fiataloknak és divat iránt érzékenyeknek szüksége van. A kezdeti nehézségekről, konkurenciáról, hazai elfogadásról, a divat élet művészeiről beszélgettem Szekeres Ingriddel.

- Én tanultam oroszt még az általános iskolában, a szputnyik szó nekem útitársat jelent, ami az első szovjet műholdnak is a neve volt. Van valami köze a ti Szputnyikotoknak ehhez az orosz szóhoz?
- Igen, a Szputnyikot mi is, mint útitársat értelmezzük. A név a tulajdonostól, Vörös Rolandtól származik, akit a japán író, Murakami Haruki ihletett meg. A könyv főszereplője az útitársát Szputnyik szívecskémnek szólítja, ami nagyon megtetszett nekünk. Mi is így tekintünk a Szputnyik boltra, útitársunkként kezeljük. Az orosz vonal pedig inkább része a stílusok sokaságának, amit képviselünk. Úgy érezzük, hogy egy különleges, könnyen megjegyezhető nevet adtunk, annak a világnak, amiben mi élünk és alkotunk.

Titokzatos lány, egy titokzatos név mögött. Ő Zoe Phobic, vagyis Szimon Ágnes Nóra. Geometriai formák, kimerevített részletek, szögletes szabásvonal, ezek Zoe Phobic legfontosabb jellemzői. Sajátos stílusát, egyedi tervezésű ruháit hamar megszerették a vásárlók, ami elsősorban a kiváló minőség mellett annak is köszönhető, hogy ruhái a fiatalok számára is megfizethetőek. Elvágyódásról, inspirációról, a férfiruha tervezés nehézségeiről, és természetesen a tavasszal megjelenő új kollekciójáról beszélgettem Ágóval.

- Tavaly februárban költöztetted a ruháidat a Váci utca 25. szám alá. Mennyire jött be a váltás? Könnyebben megtalálnak a vevőid?
- A célom igaziból az ellenkezője volt. Ide csak olyan emberek jönnek be, akiket valóban érdekelnek a ruhák. Ebben a showroomban sokkal jobb kapcsolatot tudok kialakítani a vásárlóimmal, mint régebben. Szóval igen, bejött.

Minden sikerre vágyó modell mögött ott van egy profi menedzser. Hiába a fotogén arc, a bájos külső, a megfelelő magasság és szépség, ha nincs mellette egy olyan ember, aki irányítja szakmai karrierjét, megfelelően képviseli a modell érdekeit, átsegíti lelkileg a nehezebb, távoli országokban eltöltött időszakokon. Noémi modellként kezdte karrierjét, de hamar átállt a másik oldalra, s megalapította saját ügynökségét. Modelléletről, a menedzserek felelősségéről, a karrierépítés főbb állomásairól beszélgettem Kompa Noémivel, a Unique Model Management alapítójával.

- Modellként kezdted a pályafutásodat.
- Igen, még a 90-es években. 14-15 éves voltam, amikor elkezdtem modellkedni. Egy ügynökségnek dolgoztam, így kerültem bele a szakmába.

- Nekem egy kicsit furcsa, hogy valaki modell karrierje csúcsán, 20 évesen alapít egy modellügynökséget.
- A modellkedés egy idő után belépővé vált a mai életemhez, természetesen ez akkor még nem tudatosult, de most úgy gondolok vissza arra az időszakra, mint egy tanulóidőszakra. Jobban érzem magam a szakma ezen oldalán.

Lenyűgöznek a kreatív emberek. Mindig is csodáltam azokat, akik több dologhoz is értenek, több mindenben is tehetségesek. Popella Dóra is azon ritka tehetségek közé sorolható, aki amellett, hogy egyedi, fura figurával ellátott pólókat tervez, barátai felkeresésére Örkény születésének 100. évfordulójára kisfilmet is készít. Még ő sem tudja pontosan melyik területen fog igazán kiteljesedni, melyik az ő útja. Popella Dórával a Furry Friends tervezőjével beszélgettem.

- Melyik a kedvenc Örkény egypercesed?
- Ó rengeteg van. Nagyon tetszik Örkény világa. A kisfilm a Mi a groteszk címűhöz készült, ami valójában nem is egyperces novella, hanem az egypercesekhez készült használati utasítás.

Amikor először megpillantottam a táskákat rögtön beléjük szerettem. A táskák mellett a fotók hangulata is egyből megfogott eredetiségükkel, minimál stílusukkal. Nem is gondoltam volna, hogy e mögött a projekt mögött két fiatal magyar, tehetséges designer, Schmél Nóra és Tóth Katalin áll. A beszélgetésünk idején nagy változások előtt álltak a lányok, Nóra Londonba költözött barátjához, Kata pedig Bécsben próbálta meg egyedi, saját készítésű táskáikat népszerűsíteni. Katával és Nórával, - akik nem mellesleg stylistként és fotósként is szép sikereket érnek el, - a KlassDSign táskákról, a közös munkáról, a választás nehézségeiről, Chanelről, Stendhalról és a környezettudatos gondolkodásról beszélgettem.

Kedvenc sminkesünk és stylistunk Molnár Ildikó nemrég jött haza a Cannes-i Filmfesztiválról. Ez alkalomból egy rövid interjút készítettünk vele.

- Milyen újdonságot láttál Cannes-ban?
- Frizura és smink szempontjából úgy ítéltem meg, mint ahogy a nemzetközi kifutókon is, itt is a természetességhez közeli vonal uralkodott. A sminkek finomak, lágyak voltak, highlight-től lágyan fénylő orcácskákkal, natúr színekkel. Frizurák is a természetesség hatását keltettek, lazán feltűzött, lágy hullámok, fonások jellemezték.

- A sztárok közül, idén kik voltak a kedvenceid?
- Az, hogy találkozhattam Jean Paul Gaultier-val, számomra emlékezetes volt, mindig is sokra értékeltem munkásságát. Ő egy ikon a divatszakmában. Stílusa megnyerő és elegáns, ugyanakkor tekintélyt parancsoló. Kiemelném még Brad Pittet, Nicole Kidmant, aki vörös aszimmetrikus Lanvin ruhát viselt, Audrey Tatoo finom, elegáns Prada-t, Palvin Barbi egy Versace Couture hosszú ujjú ruhát, Kylie Minouge csillogott- villogott az arany flitteres Dolce &Gabbana-ban.